2010 óta törvény szerint az államnak már nem kötelező a nyugdíjak kifizetése, hanem csak TÖREKSZIK a nyugdíjak kifizetésére (és azóta kötelező törvény szerint a gyereknek gondoskodni a szüleiről). Ez pedig aggasztó.
2035-re lényegében összeomolhat a magyar nyugdíj rendszer. Ezt maga az MNB által készített tanulmány is alátámasztja. Pártoktól és politikától független folyamat ez, mert demográfiai okai vannak. Túl sok nyugdíjasra túl kevés kereső jut majd.
Az említett MNB tanulmányt itt éred el.
Teljesen mindegy, hogy így lesz-e vagy sem, ezen írásoknak nem célja, hogy bárkit bármiről meggyőzzenek. Ha valakit érdekel, hogy 65 éves kora felett fog-e tudni még valamiből megélni, az nézzen utána, ahogy én is tettem. Ez itt tehát az én valóságom. Azoknak szól, akik ebben a valóságban élnek. Van másik valóság is, amiben szintén sokan hisznek, és amiben az állam 2035 után is gond nélkül fizeti majd a nyugdíjakat. Bárkinek szíve joga abban a valóságban élni. Én nem abban élek. (2021-ben már nincs olyan, hogy igazság. Csak különböző valóságok vannak. Ki mit hisz igaznak, aszerint cselekszik. Győzködni bárkit bármiről teljes időpocsékolás. Ezért nem is teszem.)
Tehát elkezdtem azon gondolkozni, hogy tegyek félre én magam a nyugdíjas éveimre. 2021 van, 37 éves vagyok. 2035-ben 51 leszek. Érzelemmentesen, szigorúan csak pénzügyi és egészségügyi szempontokat veszek figyelembe. A későbbi írások az általam bejárt utat dokumentálják. Hogyan kerestem a megoldást, mit számoltam ki, miképp nyitok online értékpapírszámlát, vagy veszem meg az ETF-et. Egy dolgot viszont nem csinálok: nem fogok ajánlani semmit (az oldalra kitett minimális banner is csak arra kell, hogy eltartsa az oldal saját magát). Nem vagyok ügynök, teljesen más területen dolgozom, tőlem semmilyen ajánlást nem fogsz kapni.
Miután eldöntetett, hogy magam varrta nyugdíjas (ninja) leszek, úgy kezdtem hozzá, ahogy minden máshoz is: tervezni kezdtem. És számolni. Gyorsan rájöttem, hogy nagyon sokat fogok számolni. Kettes matek érettségim van, tehát kihívás lesz. Hozzá is láttam. Elolvastam közepes mennyiségű internetes forrást, majd agymunkára kényszerítettem magam, és eképpen okoskodtam az olvasottak alapján:
Először is kell egy plafon, hogy meddig leszek nyugdíjas. Én ezt 85 évben határoztam meg. 85 felett már gond nélkül otthonba vonulok (ha addig nem), fedezetként addig összegyűjtött vagyonom egészen biztosan megfelel majd. Tehát a plafon 85 év. Az alja legyen 65, ekkor már biztosan abbahagyom a munkát. Itt van egy olyan tényező, hogy ha elkezdenek a számok nagyon szomorúan kinézni az államkasszában, akkor lehetséges lesz, hogy majd megemelik ezt a 65 éves korhatárt. Én ennek ellenére 65-tel számolok. Vagyis 20 évre elegendő pénzt kell gyűjtenem.
Százhétezer és száznegyvenhárom forint.
De ez így még nem teljesen jó, elvégre így nem számoltam sem inflációval, sem esetleges befektetések kamataival. Mindenesetre nagyságrendileg már látszik, hogy abszolút nem tesz rosszat, ha ma már úgy jön ki valaki az iskolapadból, hogy már élete első fizetéséből eltesz egy jópár tízezret (és aztán egyre többet) a nyugdíjas éveire. Ez elég fontos ahhoz, hogy nyugodtan lehetne oktatni már középiskolában ezt a gondolkodást (erről is írok később).
Persze 22 évesen nonszensz havi százezret eltenni a fizetésedből. Oké, de akkor mennyit? Készített egy Miklós nevű coach egy excel táblát, ahol 22 évesen havi 20.000 Ft megtakarítással kezd a fiatal felnőtt, és utána ezt a 20.000 Ft-ot évente emeli 5.000 Ft-tal. Így utolsó munkában töltött évében már havi 235.000 Ft-ot kell eltennie.
A könnyebb érthetőség kedvéért a táblázatot erről itt találod.
65 évesen a havi 235 ezres megtakarítás elsőre erősnek tűnik. Azonban ez reális, ha valaki ésszel építi a karrierjét, folyamatosan fejleszti magát, és tesz azért, hogy egyre jobban fizető állásokba kerüljön. Igen, sok a 235 ezer. Ahogy 22 évesen sok(koló) a havi 20 ezer is. A jó nyugger ninja már első munkában töltött hónapjában (és egész nyugdíjig hátralévő éveiben minden egyes hónapban) annyit tesz félre, ami még éppen nem fáj nagyon. De azért fáj eléggé.
De ilyenkor arra gondolok, hogy most hogyan élnek pl. Dél-Koreában a nyugdíjasok (nézz utána bátran). Ott már bekövetkezett az, ami itthon csak 2035 után jön: havi 20-30 ezer forintnak megfelelő összegből nyomorognak, csöveznek és kukáznak, metrón alszanak, vagy épphogy megtűrt koloncként a családnál egy sarokban vegetálnak. A jó nyugger ninja nem akar így élni. És én sem. Ezért inkább félrerakom minden hónapban azt a még épphogy nem nagyon fájdalmas összeget.
Mivel ilyen fájdalmas ez, ezért gyorsan megnéztem a nagyon is vidám részét. Mert cserébe azért, hogy minden hónapban fegyelmezetten félreraktunk nyugdíjra, ezzel a matekkal 65 éves korra összejön 67.320.000 Ft. Az azért jól hangzik! És akkor ebből kéne megélni 20 évig.
És ebben még nincs semmi kamat, egyszerűen csak eltettünk havonta egy összeget a perselybe/matracba/asztalfiókba. Tehetnénk akkor már valami olyan formába, ami fizet valami kamatot is. Ilyen hosszú idő alatt már 1% kamat is nagyon sokat hozzáad a végösszeghez. Továbbá 65 éves koromig lesz azért infláció is bőven. Az a 280.500 Ft évtizedek múlva már nem fog annyi (kenyeret, tejet, áramot, benzint, vizet) érni, mint ma. Ezért is lenne jó valami kamatozó megtakarítási forma, hogy az inflációt ellensúlyozzam.
Az inflációt ilyen távon megtippelni felesleges, jobb megközelítés inflációt figyelmen kívül hagyó befektetést keresni. Ilyen pedig van, és mindenki számára elérhető, a neve Prémium Magyar Állampapír. Inflációkövető (azt most épp 1%-kal meghaladó) éves kamatot fizet. És mivel 2019 óta az állampapír utáni hozam adómentes, így a nekünk kifizetett kamat (mint bevétel) után még adóznunk sem kell. Jónak tűnik tehát egy hosszútávú nyugdíj célú megtakarításhoz.
A kamat, mint bevétel adómentessége itt nagyon fontos elem, mert a megtakarításaink legnagyobb ellensége a mindenféle pénzügyi tranzakciók meg számlák után felszámított ilyen-olyan költség. Kezelési költség, tranzakciós költség, havi számlavezetési költség... 1%-okról meg annyikról sincs szó, nem tűnnek nagynak, de egy 0,5%-os kezelési költség konkrétan megfelezné az 1%-os kamatunkat mint bevételt. Az egész nyugdíjas hadművelet során az egyik legfontosabb elem az lesz, hogy a mindenféle költségeket megpróbáljuk nullán vagy legalábbis minél alacsonyabban tartani. Mert minden egyes költségre kifizetett forint konkrétan a megtakarításunkat faragja meg, ami nagyon fáj nekünk.
Szóval, most nézzük azzal az 1%-kal a matekozást újra. A táblázatot erről itt találod.
Ugyanannyi befizetéssel 65 éves korra már 78.398.154 Ft-unk lesz. Az 11 millával több, mint fentebb a 67 millás összeg! Azért az már nagyon nem mindegy! A 78 millás összeg osztva kettőnegyven hónapra az 326 ezer forintos nyugdíj! És ez az infláció FELETT kamatozott 1%-kal lesz ennyi! Tehát ez évtizedek múlva is olyan 326 ezer forintot ér majd, mint amit ma ér 326 ezer forint!!
És nem csináltunk semmi különlegeset, csak 22 éves kortól kezdve eltettünk egy épphogy fájdalomküszöb alatti havi összeget inflációkövető állampapírba. Cserébe garantált magas nyugdíj, életed utolsó 20 éve kényelemben és biztonságban. 1% mennyit számít...
Na innen folytatjuk. Mert már nem vagyok 22, ellenben vagyok 37. És én sajnos csak most kezdem a gyűjtést. Így hát elindultam állampapírt venni, és mellé nézek további megoldásokat. Ami jön: értékpapír számla nyitás, költségek, csetlés-botlás a nyugdíj irányába. És az első eredmények.